A nyálkás penész az egyik „legegyszerűbb” életforma lehet a Földön, de új utat kínál az univerzum felfedezéséhez.
A kutatók a nyálkás penész, egy furcsa egysejtű organizmus viselkedését használják fel a világegyetemünket alkotó sötét anyag szálainak feltérképezésére.
A NASA sajtóközleménye szerint a tudósok egy egyedi lény által ihletett számítógépes algoritmust fejlesztettek ki az űrhálózat felkutatására, amely az “űr hatalmas alapja”.
37 000 galaxis adataira alkalmazták az algoritmust, majd létrehozták a kozmikus hálózat bonyolult szálszerű hálózatának 3D térképét.
A nyálkás penész egy kíváncsi szervezet, amely a tudósok, sőt a párizsi állatkert iránt is nagy érdeklődést vált ki. Az egysejtű lény szálszerű hálókat készíthet az élelem keresésére, optimalizálva a keresés során használt utakat. Nevezetesen hiányzik belőlük az „agy”, de a nyákformák hihetetlen varázslatokra képesek, például a legrövidebb út megtalálásához az útvesztőben.
És furcsa módon az általa létrehozott hálózatok hasonlítanak azokhoz a pókhálókhoz, amelyeket a gravitáció akkor hoz létre, amikor az univerzum formálódik, és összekapcsolja a galaxisokat és a galaxishalmazokat láthatatlan hidak mentén, fényévek százmillióival.
A kozmikus szövedék főleg sötét anyagból áll, és gáz átitatja. A csillagászok azért küzdöttek, hogy megtalálják a hálózat szálait, tekintettel arra, hogy a gáz annyira homályos és nehezen érzékelhető. Ezért fordultak az iszap szerény formájához. Számítógépes algoritmus segítségével a Föld 500 millió fényévében képesek feltérképezni az univerzum szálait.
A kutatók algoritmust teszteltek az univerzumban lévő sötét anyagú szálak növekedésének számítógépes modellezésére. Az algoritmust 37 000 galaxis helyzetét tartalmazó adatokra alkalmazva képesek voltak az alapul szolgáló űrhálós szerkezet 3D-s térképének modellezésére.
Mindazonáltal minden sokkal bonyolultabb, mint csupán algoritmus megírása. A tudósok ezután 350 kvazár ultraibolya sugárzását elemezték, amelyeket a Hubble Spektroszkópos Örökség Archívumában rögzítettek. Rendkívül fényes kvazárok segítségével a kutatók meg tudták világítani az űrhálózatot azáltal, hogy meglátták az abból álló gázt.
“Valóban elképesztő, hogy az élet egyik legegyszerűbb formája valójában betekintést nyújt az univerzum legnagyobb struktúráiba” – mondta Joseph Burchett vezető kutató, a kaliforniai University of Santa Cruz.
Szimulált nyálkás penész segítségével kozmikus szálakat – köztük a galaxisoktól távol – is megkereshetjük, majd a Hubble Űrtávcső archiválási adatait használtuk fel a hideg gáz sűrűségének észlelésére és meghatározására ezeknek a láthatatlan szálaknak a szélén. A tudósok felfedezték a gáz aláírását, és bebizonyítottuk azt az elméleti várakozást, hogy ez a gáz képezi a kozmikus hálózatot.
A tanulmány megerősíti, hogy az intergalaktikus gáz sűrűbb foltjai olyan szálakba tömörülnek, amelyek 10 millió fényévre nyúlnak el a galaxisoktól.
Források: Fotó: NASA, ESA, valamint J. Burchett és O. Elek (UC Santa Cruz)
