Hosszú ideig a holdkőzetek és meteoritok elemzése alapján a tudósok a Hold kialakulásának különféle modelljeit hozták létre. A mai napig azonban csak egyszeri példányokat sikerül szimulálniuk, anélkül, hogy megjelenítenék a Föld műholdjának összes geológiai folyamatát. A meglévő modellek érvényesítéséhez ismerni kell a meglévő kőzetminták kialakulásának körülményeit.
“Elég nagy analógot keresünk annak érdekében, hogy … szimulálhassuk a Holdon a bolygóképződés korában bekövetkező folyamatokat” – magyarázta James Day, a San Diegói Kaliforniai Egyetem geokémikusa.
A Day és a kollégák eredményeit február 8-án tették közzé a Science Advances cikkében. A kutatók tudományos boldogságára alig néhány évtizeddel ezelőtt teszteltek egy atombombát, amely drámai módon megváltoztatta a Föld sziklás kőzeteinek kémiai összetételét.
Plutónium bomba robbanása, New Mexico, USA, 1945
A bombateszteket először Alamgordo közelében, az Egyesült Államok Új-Mexikó államában hajtották végre 1945 júliusában. Amikor a plutónium bomba robbanása után a por leülepedett, a vöröses sziklás sziklák egy része világoszöld üveggé változott. Ezt az üveget „trinititnek” hívták.
“Használhatunk trinitit üveget (alamogord üveget) ebből a rendkívül nagy hatású kísérletből, tudományos haszonnal az egész emberiség számára” – mondta Day.
A trinitit tanulmányozásával Day abban reménykedett, hogy megismerje, hogyan változhatott az anyag, amelyből a Hold képződött, az idő múlásával, figyelembe véve a holdképződés kanonikus modelljét. E már klasszikus hipotézis szerint a műholdunk kialakulására “óriási hatást” egy Mars méretű objektum adott, amely a távoli múltban ütközött a Földdel, hatalmas mennyiségű anyagot és sziklát dobott az űrbe, amelyekből aztán a Hold a pályáján kialakult.
Hogyan viszonyul ez az atombomba tesztjéhez? Napra egyértelmű a válasz – szerinte egy Mars méretű testből származó expozíció elpárologtatta az anyag néhány illékony anyagát, amely végül a Holdat alkotta. Ugyanez történt a nukleáris robbanás során, amelynek eredményeként az illékony elemekből kimerült trinitit keletkezett.
Ezt az elméletet alapul véve a kutatók egy olyan illékony elemre összpontosítottak, mint a cink. Az elképzelés az volt, hogy a nukleáris robbanás forró, nagy nyomású körülményei utánozzák a feltételezhetően a bolygók ütközésének nagy modelljében bekövetkező körülményeket, és elpárolgási frakcionálódást okoznak. Más szavakkal, a könnyebb cink-izotóp volt az elsődleges jelölt a párologtatásra a viszonylag nehezebb izotópok robbanásakor. Képzelje el a tudósok meglepetését, amikor azt találták, hogy hasonló cinkfrakcionálást találtak egyes holdkőzetekben:
“Nagyon megdöbbentett minket, hogy a trinitit poharak milyen közel vannak a holdsziklákhoz” – mondta Day.
Források: csmonitor
