A patagoniai kísérleti minták elemzése után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Chicxulub katasztrófa utáni helyi rovarok sokfélesége csak négy millió évvel később helyreállt, ami sokkal gyorsabb, mint bolygónk más részein, amelyek közelebb voltak az aszteroida ütközési pontjához.
Egy új kutatási módszert javasolt a bolygó bioszféra gyógyulásának mértékének becslésére egy nagy aszteroida 66 millió évvel ezelőtti zuhanása után egy nemzetközi kutatócsoport, amely kiszámította, hogy a levélevő rovarokhoz hasonlóan a növényvilághoz is sok millió évre volt szükség, hogy visszatérjenek korábbi sokszínűségükhöz.
A Nature Ecology & Evolution folyóiratban megjelent új munka szerzői a krétakor és a paleogén határának patagóniai lerakódásai felé fordultak. Úgy gondolják, hogy ebben az időben egy kb. 10 kilométer átmérőjű aszteroida omlott össze a Föld felé, ami mintegy 100 millió megatonnás erővel hatalmas ütközéshez vezetett. Feltehetően ez hosszú távú vulkánkitöréseket okozott, amelyek hosszú ideig destabilizálták a bolygó éghajlatát, és egy erőteljes vulkáni telet uralkodtak a Földön, és az állatok kihaltak.
A paleontológusok több évtizede keresték azokat a helyeket, ahol nem egészen teljes kihalás történt (az úgynevezett menedékházak vagy rezervátumok). Megállapították, hogy egy ilyen menedékhely területe Patagónia, Ausztrália és Új-Zéland lehet, ahol az ütés hatása a legenyhébb volt. A tengeri élőlények helyreállítása az ezekhez a területekhez közeli vizeken több százezer év alatt történt, és Ausztráliában és Patagóniában néhány növény még a kréta kori kihalást is túlélte.
A hatás utáni helyzet általános értékelését a levélfogyasztó rovarok nyomainak meghatározására szolgáló speciális technikának köszönhetően tették, amelyek a szárazföldi táplálékpiramis biomassza szempontjából legnagyobb állati részét képezik. Ugyanakkor a fosszilis leveleken táplálkozásuk nyomainak köszönhetően meg lehet különböztetni az egyik fajt a másiktól. Az ókori Patagónia három és fél ezer mintájának elemzése meggyőzte a tudósokat arról, hogy a krétakori katasztrófát túlélő ilyen típusú rovarok egyáltalán nincsenek. Ráadásul ezek a nem organizmusok még százezer évvel sem jelentek meg ez után az esemény után. Az idő múlásával a rovarok sokfélesége fokozatosan kezd helyreállni, és csak 4 millió évvel a meteorit hatása után elérte azt a változatosságot, amely a dinoszauruszok kihalása utáni időszakban volt.
A kutatók szerint ez elég jó eredmény a korábban vizsgált területek hátterében. Például Észak-Amerika területén, amely közelebb van a robbanás epicentrumához, a növényevő rovarfajok ilyen mértékű helyreállítása 8 millió évet vett igénybe. Mégis, még egy ilyen gyors fellendülés, mint Patagóniában, még nem jelenti azt, hogy a régiót nem érintette súlyos katasztrófa: ott nincs jele a szárazföldi állatok, köztük a rovarok számára fenntartott rezervátumnak.
