Úgy gondolják, hogy a gázóriások (Szaturnusz, Jupiter, Urán és Neptunusz) felső légköre ugyanolyan forró, mint a Földé. De a Földdel ellentétben a Nap túl messze van ezektől a külső bolygóktól, hogy megmagyarázza az ilyen magas hőmérsékleteket. Ennek a hőnek a forrása a bolygótudomány egyik nagy rejtélye.
A NASA Cassini űrszonda adatainak új elemzése végül lehetővé tette a tudósok számára, hogy életképes elmélettel álljanak elő azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi melegíti fel annyira a Szaturnusz felső rétegeit és esetleg más gázóriásokat. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az aurorák a bolygó északi és déli sarkán. Ezek olyan elektromos áramok, amelyeket a napszél és a Szaturnusz holdjainak töltött részecskéi kölcsönhatásával generálnak. Ők alkotják az aurorákat és melegítik a felső légkört.
A tanulmány a Nature Astronomy folyóiratban jelent meg, és ez messze a leginkább indokolt magyarázat mind a gázóriás felső légkörének hőmérsékletére, mind sűrűségére – egy olyan területre, amelyet még mindig rosszul értenek.
A légkör sűrűségének mérése tette lehetővé a tudósok számára, hogy megszerezzék a hőmérséklet meghatározásához szükséges információkat. A sűrűség csökken a magassággal, és a csökkenés sebessége a hőmérséklettől függ. Megtalálták a hőmérséklet-csúcsokat az aurora közelében, jelezve, hogy a sarki elektromos áramok melegítik a felső légkört.
Ezenkívül a sűrűség és a hőmérséklet együttes mérése segítette a tudósokat a szélsebesség kiszámításában. A Szaturnusz felső légkörének megértése, ahol a bolygó találkozik az űrrel, kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük az űrjárási időjárást és annak hatásait a Naprendszerünk más bolygóira és az exobolygókra más csillagok pályáján.
