A Miranda néven ismert Uránusz holdja végre új formában jelent meg. A műholdról 1986. január 24-én készítettek képeket, a Voyager 2 szonda bolygójának repülése során. A felmérés során az űrhajó 81 500 km távolságra volt az Urán felszínétől, a szondának sikerült lefényképeznie a bolygó öt legnagyobb holdját.
Miranda a legközelebb van a bolygóhoz és a legkisebb az Uránusz öt fő holdja közül, csupán 480 km átmérőjű. A teljes értékű műholdas kép elkészítéséhez a NASA szerkesztőinek 9 külön képet kellett kombinálniuk. A fénykép törzse hét nagy felbontású képből áll, amelyek a Voyager megközelítés során készültek. A többi, kevésbé részletes képet használtuk a hiányosságok pótlására.
Kiderült, hogy a Miranda felülete két feltűnően különböző alapterületi típusból áll. A hold egyik fele ősi, erősen kráteres dombos terület, viszonylag egyenletes albedóval (visszaverődés). A másik fele kozmikus szempontból sokkal „fiatalabb”, komplex domborműve világos és sötét csíkok, párkányok és gerincek halmaza jellemzi.
A végső képfeldolgozást az USA Geológiai Felmérése végezte Flagstaffban (Arizona, USA).
Források: NASA
