A Southwest Research Institute tudósai egy szokatlan aszteroidapárt vizsgáltak, és megállapították, hogy létezésük a Naprendszer bolygóváltozásainak eddig ismeretlen részleteire mutat.
Patroclus és Menoeti nevű űrtestekről beszélünk, amelyek a közelgő NASA misszió vizsgálati tárgyai. A mintegy 70 mérföld széles tárgyakat orbitálisan kötik egymáshoz és a Nap pályájához. Ezek képviselik az ősi testek populációjában ismert egyetlen nagy bináris objektumot, az úgynevezett „trójai aszteroidákat”.
“Úgy tűnik, hogy ezeket a trójaiakat a dinamikus instabilitás drámai időszakában rabolták el, amikor egy” lövöldözés “zajlott a Naprendszer óriási bolygói – a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránus és a Neptunusz – között.” a Naprendszer bolygóinak nagyon korai vándorlása a Jupiter Patroclus-Menoethius trójai aszteroida megfigyelései alapján, amelyet a Nature Astronomy című kiadványban publikáltak. Ez a megrázkódás kifelé tolta az Uránt és a Neptunust, ahol összeütköztek a kis testek nagy ősi populációjával, amelyről úgy vélik, hogy a Naprendszer szélén keringő mai Kuiper-objektumok forrása. Ennek az ősi Kuiper-övnek sok kis teste szétszóródott befelé, és néhányuk trójai aszteroidákban rekedt.
Ebben a cikkben a tudósok kimutatták, hogy a Patroclus-Menoeti pár létezése már azt is jelzi, hogy az óriásbolygók dinamikus instabilitásának a Naprendszer kialakulásának első 100 millió éve alatt kell bekövetkeznie.
A kis testek kialakulásának modellezésének eredményei arra engednek következtetni, hogy az ilyen típusú bináris objektumok a Naprendszer létezésének legkorábbi periódusának képviselői, vagyis amikor a kisebb tárgyak elpusztulása után keletkező kozmikus por részecskékből közvetlenül kialakulhatnak kis testpárok.
“A Kuiper-öv mai megfigyelései azt mutatják, hogy az ilyen bináris objektumok meglehetősen gyakoriak voltak a korai időszakban” – mondta Dr. William Botke, az SwRI űrkutatásának igazgatója és a cikk társszerzője. – Ma már csak néhány van a Neptunusz körüli pályán. A kérdés az, hogyan értelmezzük a túlélőket.
Ha az instabilitás sok százmillió évig késik, amint azt a Naprendszer egyes evolúciós modelljei javasolják, az őslemezen belüli kis testekkel való ütközés megzavarná ezeket a viszonylag törékeny bináris objektumokat, így a trójai aszteroidák teljesen nem lennének. A korai időszak dinamikus instabilitása több ilyen objektumot produkálhatott volna, növelve annak valószínűségét, hogy legalább egy trójai aszteroida létezhet. A tudósok csoportja új modelleket hozott létre, amelyek azt mutatják, hogy a Patroclus-Menoeti bináris kód létezése már azt jelzi, hogy az instabilitás korábban keletkezett.
Az instabilitásnak ez a korai dinamikus modellje fontos következményekkel jár a földi bolygók szempontjából, különösen a Holdon, a Merkúron és a Marson nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett nagy becsapódási kráterek eredete tekintetében. Az új modell szerint az ezeket a krátereket alkotó ütközési elemek kevésbé valószínű, hogy a külső naprendszerből származnak. Ez azt jelentheti, hogy apró maradványokból készültek a föld bolygójának kialakulása során.
Ez a munka kiemeli a trójai aszteroidák fontosságát a naprendszerünk történetének megvilágításában. A Patroclus-Menoeti bináris objektumról még sok minden kiderül, amikor a NASA Lucy űrhajója 2033-ban felmérte.
