Noha még nem fedeztünk fel életet a Marson, a bolygó korántsem nyugodt. A mélységben felfedezték a geológiailag aktív Vörös Bolygó szeizmikus hullámait.
A NASA Mars InSight szondájának első adatkészlete adta az első közvetlen bizonyítékot a Marsrengésekről. Ez a szeizmikus tevékenység bolygói profilját valahol a Föld (magas) és a Hold (alacsony) közé helyezi.
Az új InSight eredményeket részletező cikksorozat nemrég jelent meg a Nature különszámában.
“Ez az első küldetés, amely a Földön kívül bármely más bolygó közvetlen geofizikai mérésére összpontosít, és ez adta nekünk az első valódi megértésünket a Mars belső szerkezetéről és geológiai folyamatairól” – mondja Nicholas Schmerr geológus, a Marylandi Egyetem munkatársa.
“Ezek az adatok segítenek megérteni a bolygó működését, a szeizmicitás szintjét, mennyire aktív és hol aktív.”
Az InSight, egy leszállógép, amelynek célja, hogy többet meséljen nekünk arról, mi található a Marsban, tavaly áprilisban érezte első remegését a Szeizmikus Belső Szerkezeti Kísérleti Eszköz (SEIS) segítségével.
A Marson az első sokk nem volt elég erős annak mérésére. De 235 marsi nap alatt a készülék 174 rengést rögzített. Közülük 150 nagyfrekvenciás remegés volt hasonló, mint Apollo holdkísérletei.
A fennmaradó 24 azonban alacsony frekvenciájú földrengés volt. Ez valóban érdekes, mert bár a bolygógeológusok úgy vélik, hogy a Mars egykor tektonikusan aktív volt, általában azt gondolják, hogy a bolygó ma már elég csendes.
“A másik 24 túlnyomórészt alacsony frekvenciájú, spektrális alakja ugyanazokat a léptéktörvényeket követi, mint a földrengések és a holdrengések, ami arra a következtetésre vezet, hogy tektonikus eredetűek” – írta a cikkben a tudósok csoportja, összefoglalva az eredményeket.
“E spektrumok jellemzői összhangban vannak a távoli tektonikus eseményekkel szemben támasztott elvárásokkal.”
Ezenkívül a hullámok kéregben történő terjedésének módja felhasználható a földrengések visszavezetésére a forrásukig. A 24 földrengésből három elég erős volt ahhoz, hogy ezt megpróbálja.
A csapat ebből a három földrengésből kettőt képes volt nyomon követni a Cerberus Fossey régióban, ahol egy sor olyan törés található, amelyet a kéreget hasító hibák okoztak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy tektonikusan és vulkanikusan aktív volt az utóbbi időben, vagyis az elmúlt 10 millió évben.
De ez még nem minden. Az InSight nemcsak szeizmikus műszerekkel van felszerelve, hanem a leszállóhely légkörét és környező geológiáját is méri.
A keringőkből tudjuk, hogy a Marson légköri gravitációs hullámok – hullámozhatnak olyan folyadékokban, mint a gázok és folyadékok. A marsi légkörről szóló cikkében az InSight katalógust adott az ilyen hullámok különféle típusairól a marsi légkörben.
Infrahangot találtak a marsi légkörben is.
“Ezekből a mérésekből felfedeztük a marsi infrahangot, valamint váratlan hasonlóságot a Föld és a Mars légköri turbulenciája között” – írják a kutatók. “Várakozásunk szerint a marsi légkör InSight-megfigyelései kulcsfontosságúak lesznek a prediktív képességek és a további feltárás szempontjából.”
Egy másik cikkben egy kutatócsoport tanulmányozta a bolygó mágneses terét az InSight leszállóhelyén. Megállapították, hogy a Mars elég gyenge mágneses térrel rendelkezik, amely vélhetően hozzájárul a vendégszeretet nélküli természetéhez.
De az eredmények azt mutatják, hogy a Mars nem mindig volt ilyen.
“Megállapítottuk, hogy a mező tízszer erősebb, mint a műholdas modellek jósolják” – írják a kutatók. “A felszín alatt mágnesezett sziklákat találunk, a leszállási helytől kb. 150 km-en belül.”
Az eredmények együttvéve azt mutatják, hogy a Mars egykor egészen más hely volt. És természetesen segíthetnek a legénység által küldött missziók tájékoztatásában a bolygón – nemcsak azt mondják el nekünk, mire számíthatunk, hanem azt is, hogy hol keressük, hogy további nyomokat találjunk a Mars titkaira.
Eközben az InSight küldetést még egy Föld-évre tervezik … ezért többet kell megtudnunk arról, mi rejlik a titokzatos vörös felület alatt.
A mű a Nature folyóirat különszámában jelent meg. Megtalálhatja őket itt, itt, itt, itt, itt és itt.
Források: Fotó: ESA / DLR / FU Berlin
