A holdi orbitális szondák adatai azt mutatják, hogy a földi oxigén periodikusan eléri a holdat. Ez a tényező sok kutatót arra késztetett, hogy tanulmányozzák a Föld ősi légkörének kialakulásának lehetőségét.
A Selenological and Engineering Explorer (SELENE) Lunar Orbiter szondájának adatait tanulmányozó kutatók észrevették, hogy valami furcsa dolog történik az 5 napos holdciklus alatt. Felülete elektromosan feltöltődik, megjelenik a por, amely akár egy kis keringő „vihart” is képezhet, amelyben a részecskék taszítják egymást.
Ezen öt nap alatt a Hold pályája vélhetően áthalad a Föld magnetoszféráján, a bolygó magnetoszférájának hatalmas területén, amelyet a napszél hátrafelé irányít. A magnetoszféra tartalmazza az úgynevezett plazmaréteget, egy gyengébb mágneses térrel rendelkező réteget.
Jelenleg a Selenological and Engineering Explorer (SELENE) Lunar Orbiter szondák eredményei azt mutatják, hogy ez idő alatt, amikor a Hold áthalad a Föld plazmarétegén, a Föld felől jelentős mennyiségű éteres oxigén éri el a Hold felszínét. És ez nagyon érdekes tényező, tekintve, hogy körülbelül 3 milliárd év telt el azóta, hogy az oxigén bőségesen megjelent a Föld légkörében.
“Új megállapításunk arra utal, hogy a Föld-Hold rendszer nemcsak fizikailag, hanem kémiailag is kapcsolódik” – mondta Kentaro Terada, a tanulmány vezető szerzője és a japán Oszakai Egyetem bolygótudósa. A Nature folyóiratban ma megjelent tanulmány arra utal, hogy egyszer a holdpor segíthet a tudósoknak légkörünk történelmi múltjának tanulmányozásában.
Források: eos
