Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt egy körülbelül 10 kilométer átmérőjű aszteroida csapódott bolygónkra a modern mexikói Chicxulub város közelében. A becsapódás hihetetlen robbanáshoz vezetett, amely 150 kilométeres krátert hozott létre.
A törmeléket a Mount Everest kétszer akkora magasságában dobták a levegőbe, por és hamu borította be az egész bolygót, eltakarta a Napot, és az atomtélhez hasonló hatásokat okozott. Számos élő organizmusfaj pusztult el, köztük az összes dinoszaurusz.
A tudományos közösségben két változat létezik arra vonatkozóan, hogy mindez miként történt. Az első azt sugallja, hogy amikor az aszteroida a Földet érte, a felszín alatti kőzetek azonnal megolvadtak, és anyagot mozogtak egyik oldalról a másikra. Ezt követően az olvadt tömeg a központ felé haladt és felemelkedett, létrehozva azokat a „csúcsgyűrűket”, amelyeket ma a Chicxulub kráterben láthatunk. Egy másik, sokkal drámaibb hipotézis azt sugallja, hogy folyékony anyag emelkedett ki a földkéregből.
A helyszínt Sean Gulick, az amerikai Texasi Egyetem geofizikusa vezette tudóscsoport elemezte. A kutatók a kráterbe fúródtak, és a legelső eredmények arra késztették őket, hogy azt gondolják, hogy a második változat hihetőbb.
Bár a kréta időszakban rengeteg mészkövet figyeltek meg, amely során az aszteroidahatás vélhetően bekövetkezett, a minták elemzése rózsaszínű gránit jelenlétét mutatta, amely általában mélyebben található a föld alatt.
– Olyan egyszerű volt, mint éjjel-nappal – mondta Sean. – Mindenki ránézett a gránitra, és rájött, hogy csak a mélységből alakulhat ki. Az aszteroida becsapódásának hihetetlen ereje összehasonlítható egy tóba zuhanó kővel. És mindez kevesebb mint 10 percet vett igénybe.
Számos kérdés azonban megválaszolatlan maradt a tudósok számára. Például az elemzés azt mutatta, hogy bár a kőzetek folyadékként mozogtak, szilárd anyag maradtak. A becsapódásból származó hatalmas energia megváltoztatta a kőzetek kohézióját, és arra kényszerítette őket, hogy lassan áramló zagyként mozogjanak.
A talaj alaposabb tanulmányozását és a felszín alatt talált rózsaszín gránitminták részletes vizsgálatát tervezik. A tudósok bíznak benne, hogy ez segít megválaszolni a legfontosabb kérdést: hogyan sikerült felépülniük egy ilyen kataklizmából.
