Az új-mexikói Very Large Array teleszkóp segítségével csillagászok Marie-Lou Gendron-Marsolay, az Európai Déli Obszervatórium vezetésével hatalmas galaxishalmazot tanulmányoztak.
Ott, alacsony frekvenciájú rádióhullámokban, összetett glóriákat láttak, amelyek intenzív galaktikus interakciók következményei lehetnek.
A galaxis sokkal több, mint az általa kibocsátott látható fény. Közülük sok, köztük a Tejútrendszer, nagyméretű rádiószerkezettel, hatalmas buborékokkal vagy rádióemissziós sugárzásokkal rendelkezik, amelyek messze a galaktikus sík felett és alatt nyúlnak ki. Sok esetben ezek a lebenyek és patakok egyértelműen meghatározottak és többé-kevésbé szimmetrikusak.
A Tejúttól mintegy 240 millió fényévnyire fekvő Perseus-klaszterben más kép rajzolódik ki.
A Perseus-klaszter hatalmas, az ismert univerzum egyik legnagyobb tömegű tárgya. Több ezer galaxist tartalmaz, amelyeket egy hatalmas forró gázfelhő vesz körül. Az új VLA képek pedig – az első nagy felbontásban az alacsony frekvenciatartományban, 230–470 megahertz között – korábban nem látott részleteket tárnak fel nagyszabású rádiószerkezetekben.
A Galaxy NGC 1275, más néven Perseus A, a klaszter közepén ül, és a legfényesebb galaxis benne. A megfigyelés belső lebenyében új alépítmények találhatók – vékony rádióemissziós szálak és hurokszerű szerkezetek a déli lebenyben. A megfigyelések megerősítették a rádiófrekvenciák jelenlétét a külső lebenyekben is, amelyeket először 2002-ben fedeztek fel.
A Galaxy NGC 1265-nek eközben két hosszú sugárja van, de 90 fokon görbülve egyetlen üstökösszerű farok képződik, amely körbefut. Ez a szerkezet jól ismert, de rejtélyes; az ilyen farkakat általában úgy értelmezik, hogy a lemez nyomása által okozott mozgás jelzői az intracluster környezetben vannak. A farok fényerejének különbségének elemzése alapján a csapat ezt az alakot két külön elektronpopuláció bizonyítékaként értelmezi.
A galaxishalmazok furcsa helyek vannak kölcsönhatásokkal és olyan tárgyakkal tele, amelyeket nem teljesen értünk.
“Ezek a képek” – mondta Gendron-Marsolais – korábban nem látott struktúrákat és részleteket mutatnak be nekünk, és ez segíti erőfeszítéseinket e tárgyak természetének meghatározásában. ”
A csapat kutatása szerepel a Királyi Csillagászati Társaság havi közleményeiben, és elérhető az arXiv oldalon.
Források: Fotó: M. Gendron-Marsolais et al. S. Dagnello, NRAO / AUI / NSF; Sloan Digital Sky felmérés.
