A Vikram Ravi által vezetett tudóscsoportnak sikerült megfigyelni az eddigi egyik legfényesebb rádióadást (gyors rádiófrekvenciák (FRB) – rejtélyes rádióhullámok, amelyek a Galaxisunkon kívül fordulnak elő), FRB150807 néven.
Annak ellenére, hogy a csillagászok még mindig nem tudják, milyen események vagy tárgyak eredményezik ezeket a kitöréseket, a felfedezés egyfajta újabb lépcsőfok a csillagászok számára az intergalaktikus térben létező anyag diffúzióinak megértése felé vezető úton. Az új tanulmány eredményeit egy cikk írta le, amely a Science folyóiratban jelent meg november 17-én.
„Figyelembe véve, hogy ezt a rádiószakadást fénymilliárdok távolságra észlelték, ez segíthet abban, hogy az esemény előtt a lehető legtávolabb tanulmányozzuk az univerzumot – mondta Ravi.” A látható anyag majdnem fele elterjedt az intergalaktikus térben . És bár általában teleszkópok számára megközelíthetetlen, tanulmányozni lehet az FRB segítségével.
Amikor az FRB-k a világűrben haladnak, intergalaktikus anyagokon mennek keresztül és torzulnak, mint a csillagok látszólagos csillogása. A rádiószakadás fényét ugyanis eltorzítja a Föld légköre. Ezeknek a kitöréseknek a megfigyelésével a csillagászok részleteket megtudhatnak az univerzum régióiról, amelyeken keresztül a gyors rádiószakadások a Föld felé tartottak.
A tudósok azt találták, hogy az FRB 150807 csak a galaxisában lévő anyag torzítja gyengén, ami azt jelzi, hogy az intergalaktikus közeg ebben az irányban nem telített, és megfelel az elméletek feltételezésének. Ez a turbulencia első közvetlen megértése az intergalaktikus közegben.
A kutatók az ausztráliai Parkes rádióteleszkóp segítségével figyelték meg az 150807 FRB-t. A megfigyelések megfeleltek egy közeli pulzusnak, egy forgó neutroncsillagnak, amely rádióhullámokat és más elektromágneses sugárzást bocsát ki galaxisunkban.
“A Swinburne Műszaki Egyetem által kifejlesztett valós idejű észlelő rendszerrel azt tapasztaltuk, hogy bár az FRB milliószor messzebb van, mint a pulzár, a mágneses mezők irányukban még mindig ugyanúgy néznek ki” – mondta Ryan Shannon, tudományos munkatárs Ipari kutatások (CSIRO) Csillagászat és űrtudományok az ausztráliai Curtin Egyetemen és e tanulmány társszerzője.
Az elért eredmény megismeri a galaxisok közötti tér mágnesességét, és ez elengedhetetlen lépés annak meghatározásában, hogy elvileg hogyan történik a kozmikus mágneses mezők képződése.
Források: Phys
